|
|
|
"Őseink nyugszanak e páratlan földben, Pusztító csapások kovácsolták össze… Egymás kezét fogva bátor lesz a lelkünk, Összetartva világban soha nem veszünk!" Ostrozásky Gellért: Haza - Nyelvünk című versét tolmácsolták iskolánk diákja szeptember 23-án iskolánk névadójának koszorúzási ünnepségén. 1791. szeptember 21-e nevezetes nappá vált történelmünk és iskolánk életében, hiszen ezen a napon született gróf Széchenyi István, akinek hatalmas és páratlan életműve, nemcsak a saját korában volt kiemelkedő, de manapság, az utókor számára is példaértékű. Ő nemzetben gondolkodott, a közjó javát akarta, és ezért dolgozott. A hazaszeretet, a magyar haza iránti tántoríthatatlan hűsége személyét mítoszi magasságba emelte - hallhattuk a koszorúzási ünnepség bevezető gondolataként Lóczy Péternétől a diákönkormányzat vezetőjétől. A Széchenyi hét keretében az alsó tagozatos tanulók részére rajzpályázatot hirdettek, valamint játékos sportdélutánon vehettek részt. A felsős osztályokban a megalakult csapatok megmérették magukat a hét minden napjára szervezett feladatokban. Volt kincskeresés, reformkori kavalkád, sportverseny és kerékpár ügyességi bemutató a pumpapályán, valamint múzeumlátogatásra is sorkerült. Minden évben a diákönkormányzat Kiművelt emberfők sokaságában rejlik a nemzet ereje címmel ünnepi beszédíró pályázatot hirdet 7. és 8. osztályos tanulók részére. 14 pályázat érkezett. Különdíjas: Győző Edina /7. a/ III. Major Noel /8. c/ II. Pethes Polett /8. a/ I.Lados Sára /8. c/ Az ünnepségen hallhattuk a nyertes pályaművet. A mai nap a Széchenyi hét nyitó eseménye, ezen a héten több iskolai programot is szerveznek, melyek a legnagyobb magyar, Gróf Széchenyi István nevéhez kapcsolódnak. De miért is hívjuk őt a legnagyobb magyarnak? Gróf Széchenyi István egy igen jómódú családból származott, édesanyja Festetics Julianna, édesapja Széchenyi Ferenc. Mikor Széchenyi fiatalabb volt elment külföldre, ahol rádöbbent, hogy Magyarország mennyire le van maradva szinte minden területen más országokhoz képest. Ezért hazatérve nekilátott elősegíteni az ország felemelkedését. Sőt, birtokai egy éves jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Ám nem csak ennyit tett, az ő nevéhez fűződik a Vaskapu szabályozása, a Tisza-vidék árvízmentesítése,a lóverseny, a lótenyésztés, az evezőssportok, a gőzhajózás, a gőzmozdony, a Lánchíd, a Nemzeti Kaszinó, valamint ő volt egyik előmozdítója a korszerű bortermelésnek, a cukorgyártásnak, a gázvilágításnak, a selyemhernyó-tenyésztésnek,a gőzhengermalommal való lisztgyártásnak és az országos vasútfejlesztésnek. Reformokat ért el a gazdaságban, közlekedésben, külpolitikában és a sport területén. Széchenyi az irodalom területén is jeleskedet, legfontosabb és egyben legkiemelkedőbb műve a Hitel, mely 1830. január 28-án jelent meg. Megjelenése nagy port kavart. Előzménye, hogy Széchenyi 10.000 forint hitelt szeretett volna felvenni a bankból birtokai fejlesztésére, ám fedezett hiányára hivatkozva az osztrák bank elutasította. Művében a gazdasági és politikai élet megreformálását hirdette, nagymértékben kitérve a jobbágyság fokozatos megszüntetésére örökváltság útján, melynek végén a jobbágy polgárrá válhat. Itt lehetne feltenni a kérdést: ha Széchenyi ilyen jómódú családból származott, mért érdekelte ennyire az átlagemberek és az ország sorsa? Hiszen mondhatta volna azt is, mit oly sokan mások, hogy ez nem az ő feladata, nem az ő érdeke. De ő magára vett minden terhet, s küzdött az ország fellendítéséért. Széchenyi egyszer azt mondta: „Nem vagy szabad, míg önmagadért élsz. Mert önzésed rabja maradsz.” Ezen mottója jól érezhető egész élete és munkássága alatt. Hol találunk még történelmünk során oly alakot, ki ennyit tett volna hazánkért? Tettei, harca példamutató minden magyar ember számára, s csak remélni merhetjük, hogy érdemesek vagyunk mindarra, mit általa nyerhettünk. Ennél a pontnál elgondolkodhatok én is, mit tehetnék országom érdekében, mivel a haza szolgálatára lehetek? A gróf ezt mondta: Tőlünk függ minden, csak akarjunk. Nehéz versenybe szállni a modern Magyarország megteremtőjével, de úgy gondolom, a kis lépések, a csekély tettek is elvezethetnek egy jobb élet felé. S ha ezek százával, ezrével összekapcsolódnak, nagy dolgok elérésére lehetünk képesek. Hiszen a legnagyobb magyar is megmondta: Rajtunk senki sem fog segíteni, de nem is segíthet, mint mi magunk. Nyolcadikos diákként az én feladatom most a tanulás, az ismeretek bővítése, a tudás gyarapítása. Hiszem, hogy művelt, intelligens, tudományokban járta fiatalok százezreivel komoly célokat érhetünk el, s segíthetjük országunkat, életünket hosszú távon. Egyszer majd köztünk is lehetnek hídépítők, újítók, alapíthatnak egyetemeket, vagy írhatnak nagy horderejű könyveket. Ahogy Széchenyi is emlegette: Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen. Elgondolkodtató sorok ezek, s egyben kifejezik lényegét a haladás eszméinek. Ezzel a gondolattal fejezte be ünnepi beszédét a nyertes pályázó, Lados Sára. Az ünnepségen vehették át az első osztályos tanulók a diákközösséghez tartozás jelképeként a széchenyis kitűzőt, valamint a nyolcadik osztályos tanulók az iskolánk logójával ellátott nyakkendőt. Az ünnepség végén az iskolánk énekkarának elődadásában Szarka Tamás: Otthon vagyunk című dalát hallhattuk.
Itt mindig otthon voltunk,
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||
|
|
||||||||||||||
|
|
||||||||||||||
