Zene van a levegőben…

Zene vesz körül minket, a világ tele van vele, és egyszerűen annyit veszel el belőle, amennyire szükséged van – Edward Elgar angol zeneszerző gondolata lengte át szeptember 29-én a művelődési ház nagytermét a zenei világnap alkalmából rendezett zeneiskolásaink és zenepedagógusaink jóvoltából.

1975-ben Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész javaslatára minden évben van egy nap, mikor a főszereplő: a zene. A mi iskolánk olyan szerencsés volt ebben a tanévben, hogy több mint egy héten keresztül a mindennapjaink fontos részévé vált a zene a Széchenyi-hét keretén belül.

Szeptember 29-e nevezetes nap, hiszen régen ezen a napon volt a pásztorok elszámoltatása, az állatokat visszahajtották a faluba. Az 5. osztályos szolfézs csoport előadásában Méri Judit tanárnő vezetésével Szent Mihály napi köszöntőt hallhattunk, mellyel köszöntötték Pál Misi bácsit zenepedagógus-népzenészünket is.

Először a Kabócák citeracsoporttól somogyi énekeket hallhattunk és Dél-dunántúli dallamokat játszottak.

Aranyosi Ervin verséből megtudtuk, hogy a muzsika honnan jön, hogyan válik a halandók számára is elkérhetővé.

A muzsika ott van,

Igen ott él benne!

Benne is maradna,

Ha zenész nem lenne!

Ő, aki a zenét

Ki akarja csalni,

Ki életre kelti,

S nem hagyja meghalni!

Ezen verssel vezette fel dr. Érsekné Kácsor Edina tanárnő a zongoristák előadását. A kis művészek segítségével magunk előtt láttuk a csetlő-botló bohócot, a kis négert, együtt dúdoltuk az ismert népdalokat.

Az est során betekintést kaptunk egy hangszerről, hogy hogyan készül, milyen anyagból, milyen részei vannak, hogyan lesz a szakavatott zenész kezében igazi hangszer, mely tolmácsolja az örömöt, ha bánat ér, velünk zokog, vibrál a hangja, fülbe mászik, foglyul ejt, szinte kábít, elvarázsol mindörökre, közben érezzük, hogyan lebegünk a föld fölött. Lélekből száll, lelkekre hat, békét teremt, nyugalmat ad. Ahány érzés, érzelem létezik az emberekben, benne rejlik, visszaadja, mert érzékeny a hangulatra. Igen, ez a hangszerek királynője: a hegedű. Öt kiváló hegedűtanszakos tanulónk varázsolt el bennünket játékával.

A zenei világnap Ivony Edit és Csóka Károly zenepedagógusaink zongorajátékával zárult, a Rókatáncot hallhattuk előadásukban.

Jó, hogy van egy nap, melyet csak a zenének szentelhetünk. Kívánom, hogy ne csak egy nap legyen egy évben, de minden nap énekeljünk, hallgassunk zenét, hallgattassunk értékes zenét tanítványainkkal, mert:

Minden kimunkált zene megtalálhatja a közönségét.

/Pátkai Rozina /