„Szállj költemény, szólj költemény…”

költészet napja iskolánkban

Április 11-én született a huszadik század magyar költője József Attila, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Születésnapja a magyar költészet napja. Iskolánkban régi hagyomány, hogy rendhagyó magyar óra keretében az alsós gyerekek ezen a napon verssel emlékeznek nagy költőnkre.

Mit jelent számunkra a költészet? Elmondhatjuk, hogy színt visz az életünkbe. Megtaláljuk a ritmust, a szavak lüktetését a hétköznapokban. Költészet nélkül élni nem tudunk, hiszen költészet az egész életünk. Az imák, melyeket mondunk nap, mint nap, vallomások, melyeket egymásnak suttogunk, slágerek, melyeket akarva akaratlan dúdolunk. Mi felnőttek tudjuk, hogy: A csoda nem a vers, hanem az őt befogadó gyermek. A csoda a kapcsolat. A csoda az adomány: ami a költészet. /L. Békési Júlia/

Április 11-én tanulóink szebbnél szebb szavalata tette ünneppé e napot. Célunk nemcsak az volt, hogy megemlékezzünk, felidézzük költőink gondolatait, elszavaljanak tanítványaink egy-egy kedves verset, célunk az is volt e nappal, hogy meggyőzzük tanítványainkat a költészet szépségéről, fontosságáról. Hiszen a vers évszázadokon át kapocs volt költők és olvasók között, gyújtott már lángra szerelmes szíveket, de robbantott már ki forradalmat is. A versek nyújthatnak vigaszt, de adhatnak megnyugvást is – mondta bevezetőjében Sandl Brigitta tanító néni.

A művelődési ház nagytermében először az első és második osztályos gyerekek hallgathatták meg társaik verseit.

Verseik igen változatosak voltak. Ötletet kaptunk, hogy mit csináljunk, hogy ne unatkozzunk, megismertük a csodakutyát és a csodaszép pejkót is. Megtudtuk, hogy mire való és hogyan használjuk a cipőfűzőt és miért jó, ha lányok vagyunk. Számos vers a tavaszvárásról, a természet megújulásáról, a jó idő megérkezéséről szólt. A versmondók után az első és másodikos gyerekek közösen mondták el József Attila: Kedves Jocó! versét, melyet 11 évesen írt.

A 3-4. osztályosok verseikben vágyaikat is megfogalmazták, megtudtuk, hogy mi szükséges a boldogsághoz, hallhattunk a csodák csodájáról, és szinte éreztük a virágok illatát az ibolya ruháján keresztül. Láttuk a visszatérő madarainkat, részesei voltunk egy interjúnak, amelyet a farkassal készítettek, és hallhattuk egy kis gyerek vágyát, amely nem más volt, mint egy csacsi. A versek végén egy álomhajóra szálltunk és gondolatban bejártuk József Attila, Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Várnai Zseni, Mentovics Éva, Csoóri Sándor és a többi magyar költő által írt versek segítségével a környező világunkat. A 3-4. osztályos gyerekek József Attila: Kertész leszek megzenésített versét énekelték közösen.

Ahány vers, annyi élmény, Mindenki élményt kapott és adott: ezért volt különleges ez a nap. A versmondók szereplésükért oklevelet és csokoládét kaptak elismerésül.

E napon 335 alsós tanuló és tanítóik is elmondhatják, hogy megvalósult József Attila vágya:

Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.

A 6. osztályos diákjaink –immár hagyományként – a város különböző pontjaira helyeztek el egy-egy verset, ezzel is népszerűsítve a versolvasást.

A 8. osztályos tanulók ez évben egy új ötletet valósítottak meg. József Attila verseiből 28 idézetet helyeztek az iskola aulájában lévő táblára, melyre szavazni lehetett. Amelyik vers a legtöbb szavazatot kapta, azok a szavazók egy ingyenes diák önkormányzati rendezvényre való belépőt nyerhettek. A versek között voltak ismertek, mint Flóra, Nagyon fáj, Csend, Tiszta szívvel. De számos olyant is olvashattunk, melyet csak azok ismernek, akik az iskolai tananyagon túl olvassák József Attila verseit.

„ A jó vers élőlény, akár az alma,

ha ránézek, csillogva visszanéz,

mást mond az éhesnek s a jóllakottnak

és más a fán, a tálon és a szájban,

végső tartalma vagy formája nincs is,

csak él és éltet. Vajjon mit jelent,

nem tudja és nem kérdi. Egy s ezer

jelentés ott s akkor fakad belőle,

mikor nézik, tapintják, ízlelik.”

/Weöres Sándor/