Egynek minden nehéz…

Már Széchenyi István megfogalmazta: Egynek minden nehéz, soknak semmisem lehetetlen, ő tudta, hogy bizonyos dolgokat nem lehet egynek megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja, aki mindig új ötlettel állt elő, tarsolyában nem fogyott, de évek alatt egyre gyarapodott a jó program, alkotott, hatott, utat mutatott: ő Kis-Simonné Goda Éva a szülői munkaközösség elnöke.

Június 11-én iskolánk szmk tagjai, és azon személyek, akik az eltelt 15 év alatt kapcsolatban voltak Évivel az iskolai rendezvények lebonyolításában, megszervezésében egy búcsúztatóra vártuk Évit, hogy megköszönjük a sok éves munkáját, a különböző rendezvények szervezését, azok ötleteit és megvalósítását, melyet a gyerekek érdekében önzetlenül tett. Évi a vállalt feladatát a legjobb tudása, ötletei, szervezőkészsége alapján valósította meg. Jó kapcsolatot alakított ki az iskola vezetésével, a pedagógusokkal, szülőkkel és a gyerekekkel, Egy olyan személyt ismertünk meg Éviben, akihez bármikor, bármilyen ügyben fordulhattunk. Az évek során megtapasztaltuk, hogy mélyen elhivatott a közösségért, közösségi munkájáért, a sport- és szabadidős programok szervezéséért. Soha nem csüggedt egy-egy megvalósítandó feladat láttán, ment, keresett, intézkedett, szervezett, segített, ötleteket gyűjtött, előadókat keresett, jól szervezett, melybe nagyrészt családját is bevonta. Mindig kikérte a véleményünket és meghallgatta érveinket. A legfontosabb volt számára: a közös gondolkodás, az együttmunkálkodás a közös cél érdekében, hogy szülő, gyerek, nevelő együtt tudjon örülni és készülni, meglepni egymást egy jó szóval, egy mosollyal, egymás megsegítésével.

Valamiben hinni annyit jelent, mint gondolatban felépíteni vagy „megteremteni”, aztán kitartani a gondolat mellett, és kételyek nélküli teljes első bizonyossággal tudni, hogy a kívánt eredmény előbb~utóbb a fizikai világban is megjelenik - Balogh  Béla gondolatát vallotta Évi a 15 év alatt.

Évi és segítői hittek a csodában és, mint Papp Zoltánné köszöntőjében felsorolt néhány eseményt, rendezvényt és a Jászvidék külön ez alkalomra készült egyedüli számában olvashatta Évi, számos program fűződött a nevéhez. Kovácsné Tősér Zsuzsanna egy utazást is felajánlott, természetesen egy Mars csokoládé formájában, melyhez sajnos nem volt elég pénzünk, még a lottószelvény sem segített ebben.

Feke Mónika egykori társa felelevenítette a kezdetek kezdetétől a közös munkájukat. A különböző rendezvények, programok képek zenei aláfestéssel idézték fel az eltelt 15 év eseményeit. Munkáját csak MEGKÖSZÖNNI tudjuk, és a sok egyéni, közös ajándék, mivel megköszönték az ünnepség résztvevői Évinek a munkáját, arról tanúskodnak, hogy érdemes újítani, valami újat elkezdeni, közösen gondolkodni és cselekedni. Évi az iskola szülői munkaközösség elnökségéről, - mivel lánya elballag - lemond, de valójában nem vonul vissza, hanem új és nagyszerű dolgok megvalósításán fáradozik. Ezért mindig fejlődik, így a környezetét, a mellette élőket egyre jobbá varázsolja.    

Kívánjuk: hogy legyen életed minden napja csörgedező kis patak, melyben minden cseppje örömkönnyként ragyoghat. Ne álljon utadon semmi szikla, semmi gát, utadon híd vezessen mindenhol át. A csörgedező kis patak legyen jelképe életednek, mely minden pillanatban megújul, átalakul, újjáéled így teljesítse vágyaidat.