Az légy, aki vagy…

Felcsendült a dal és útnak indult ismét 64 kisdiák. Utoljára szólt a csengő június 22-én nyolcadikos diákjainknak.

Szól a csengő, lassan útra kelünk,
Fáj a szívünk, emlékeink izzanak.
De új tettek, színes álmok várnak
Reményből font szivárvány alatt.

Kicsit rekedtes volt a hangja, olykor meg-megszakadt a csengetés, ez is jelezte, búcsúzunk a nyolcadikos diákjainktól. Az égen gyülekező felhők, az esőcseppek a búcsúzók könnycseppjei voltak, melyek egy kicsit megijesztettek, de a nap előbújt és sugarát küldte a 64 ballagó diákra. A búcsúzás mindig fájó, de egy új remény is egyben. Ez érződött ballagó diákjaink szemében, hangján és mozdulatikon. Vívódás volt bennük, mennék is, de maradnék is, hiszen röpke pillanat alatt 8 év számos emléke jutott az eszükbe. Ahogy végigjárták a feldíszített tantermeket, folyosót, búcsút vettek a kedvenc helyeiktől, barátaiktól, kisebb évfolyamtársaiktól, tanáraiktól, ránéztek az ünneplőkre, tudták ez az ő napjuk, mely vissza már nem jön, csak újabb iskolai évek, mely már sokkal rövidebb ideig tart. 8 év emlékét idézték fel verseikben, énekeikben. Dalban köszöntek meg mindent, a homokszemek őrzik emlékeiket:

Remélem utam véget ért.
Itt állok egy jelt várok, hogy szívem célba ért.
Végre látom már a fényt.

8 hosszú év, számtalan hónap, felfoghatatlanul sok óra és néhány óraközi szünet egy szempillantás alatt véget ért. Van egy általános igazság, amivel minden ballagó diáknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem: egyszer minden véget ér, a befejezés elkerülhetetlen, de lesznek emberek, akik részesei maradtak az életüknek. Megtanították a tantárgyi követelményeken túl arra is, hogy legyenek céljaik, vágyaik, és hogy ezeket maguknak kell elérniük.

Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát,
Merre tart és honnan érkezett, s annak melegét mi visszavár.

Köszönetet mondtak szüleiknek, tanítóiknak, tanáraiknak. Búcsúztak alsó tagozatos tanítóiktól: Zsákné Urvölgyi Edina, Bobák Ildikó és Barta Judit tanító néniktől, a felső tagozatos osztályfőnökeiktől: Dr. Érsekné Kácsor Edina, Kissné Eszes Szilvia és Kaszabné Ócsai Klára tanárnőktől. Ők voltak a biztos talajuk, a sarkcsillagjaik, és az apró tiszta hangok a szívükben, amelyek örökre velük lesznek, nekik hálával, köszönettel tartoznak. Mindenki, aki valamit adott, aki azért dolgozott, izgult, aggódott, bosszankodott, hogy emberekké válhassanak. Olyanná, aki érdemes arra, hogy bosszankodjanak rajta, hogy aggódjanak érte, és hogy szeressék. A hetedikes tanulók is megfogalmazták kívánságaikat végzős társaiknak: valósítsák meg féltve őrzött álmaikat, melyhez jó utat kívántak.

Egy új út, egy új hely, egy új társ, olyan, mint a díszletben lehetett látni a tó vizében megcsillanó éppen felkelő nap sugarait. Egy új nap, egy új remény, ahány sugár, annyi kisdiák, kik felszálltak a hajóra. Nem tudjuk még ki hol fog kikötni, mit lát a rajta utazó, mennyi élményt szerez utazása közben, mit tanul meg, csakis a hajó utasain, ballagó diákjainkon múlik. A díszletet Part-Tóth Orsolya tanárnő vezetésével öt végzős diákunk készítette.

Hegyi patakként rohanunk tovább,
Vagy csendes tóként tündökölünk.
Legyen sorsunk jó vagy mostoha,
Hintsük szét békénk, örömünk.
És minket vár a messzeség!
Induljunk vígan és remélve
A boldog, szép jövő elébe.

A versek, az énekek kifejezték az érzéseket, gondolatokat, hálát, köszönetet, ezek hallatán könnyek gyűltek az ünneplők és a szereplők szemében. A műsort összeállította dr Érsekné Kácsor Edina, Görbe Kinga, Méri Judit és Vizi Enikő tanárnők.

Iskolánk Diákönkormányzata 2005-ben alapította az év Legeredményesebb tanulója címet.  A felállított szempontok alapján Czudor Áron 8. a osztályos tanuló  volt 2024-ben iskolánk legeredményesebb tanulója.

A Jászberényi Tankerületi Központ által adományozott Jászárokszállási Széchenyi István Általános Iskola és AMI Kiváló Tanulója címet Kis-Simon Lilla 8. a osztályos tanuló, valamint a Kabócák citeraegyüttes tagjai kapták, mivel a művészeti tevékenységük mellett a tanulmányi eredményük is kiváló. Az együttes tagjai: Ballagó Veronika, Biró Csanád, Guba-Vizi Vanda, Kaszab Gergely, Szabó Ákos, Szabó Olivér, Bódis Petra és Varga Noel.

Városunk Önkormányzata által alapított Az év tanulója díjat Novák Máté 8. a,  Közösségért díjat Biró Csanád 8. a osztályos tanuló vehette át.

Minden évben az Ipartestület is jutalomban részesíti iskolánk kiváló eredményt elérő tanulóit. Csikós László az Ipartestület elnöke elmondta, hogy mindig meghatódva jön az iskolai rendezvényekre, mert ilyenkor felelevenednek benne a régi iskolás emlékei. Kérte a végzős diákokat, hogy soha ne feledjék iskolájukat, mely elindította őket, ez a második otthonuk, az itt szerzett tudásukat minél többen szakterületen kamatoztassák, mert jó szakemberre nagyon nagy a szükség. Az elnök Juhász Jázmin 8. b és Győző Patrik Tamás 8. c osztályos tanulót részesítette jutalomba.

Az 64 ballagó diák közül 35 társuk tanulmányi, közösségi munkájával, sportban, versenyeken elért eredményéért kiemelkedett társaik közül, ők oklevélben és könyvjutalomban részesültek.

Bobák Tiborné igazgatónő az osztályfőnökök visszaemlékezésit tolmácsolta, mely betekintést adott az adott osztály 8 évébe. Felelevenedtek a kis első osztályosok és tanítóik, a felsős évek közös programjai, sikereik, élményeik. Szemünk előtt láttuk tanítványainkat, jókat mosolyogtunk a velük történteken, ahogy megfogalmazták osztályfőnökeik, hogyan váltak kisgyermekből ifjúvá. Az igazgatónő Nagy László szavaival töltötte meg a ballagók tarisznyáját:

Töröld le könnyedet,
kisírt szemedben mosoly legyen és derű.
Minden nap kezdődik valami, valami nagyszerű, valami gyönyörű.

Kis-Simonné Goda Éva a szülői munkaközösség elnöke egy-egy szál virággal köszönte meg az osztályok szülői munkaközösségi tagjainak a 8 éves munkáját.

A mai napon nemcsak a 8. osztályos tanulóink köszöntek el iskolánktól, de Kis-Simonné Goda Éva is, aki 16 éven keresztül volt az iskolai szülői munkaközösség vezetője. Sokrétű munkája során önzetlenül tevékenykedett a közösség érdekében, korlátokat nem ismerve minden lehetőséget megragadott, arra, hogy jó célok mellé álljon. Az igazgatónő megköszönte munkáját és az előtte álló feladatokhoz sok sikert kívánt.

Ballagási ünnepségünk régi szép hagyománya, hogy a ballagó diákjaink egy-egy lufival búcsúznak el. Az elszálló lufik azokat a tanulókat jelképezik, akik kirepülnek az iskola biztonságot jelentő falai közül. Az osztályfőnökök név szerint szólították tanítványaikat. Minden osztály zenével és idézettel búcsúzott iskolájától, tanáraiktól, társaiktól. Az ég felé szállt az A osztály zöld lufija és hallhattuk: Visszajövök én még egyszer… a B osztály lufija kékre festette az égboltot és szólt Némán állok én a ház teraszán…, az ég kékjébe a C osztály bordó lufija szép színt vitt és felcsendült a búcsúdal: Menni, menni, menni, még csak útra találsz…

Szálltak a lufik az ég felé, ám néhány vissza is jött, mert tudjuk nehéz az elválás.

A csengő a mai napon utoljára szólalt meg a ballagó diákjainknak, a hajó készen állt, várta utasait. Jó utat kívánunk nektek ballagó diákok! Köszönjük, hogy itt voltatok, hogy mindennapjainkat szebbé, érdekesebbé, izgalmasabbá, különösebbé tettétek, eredményeitekkel öregbítettétek iskolánk hírnevét. További tanulmányaitokhoz szép eredményeket, sok sikert, jó egészséget és kitartást kívánunk.

Egy új világ, ezer talány,
sok csoda vár még biztos ránk.
Ismerd meg hát önmagad,
találd meg az utadat!