|
Zenei világnap
„A
zene a legnagyobb jótétemény, amit a halandók ismerhetnek.” –mondta
J. Addison.
De mi a zene? A zene kincs, sokféle muzsika öleli körül mindennapi
életünket, mely bátorít, lelkesít, vígasztal, örömet ad.
Azon érdeklődők, akik október 9-én a Jászárokszállási Petőfi
Művelődési Házban részt vettek a zenei világnapon választ kaptak a
fenti kérdésre. Yehudi Menuhin 1975-ben, amikor az ő
kezdeményezésére az UNESCO október 1-jét a zene világnapjává
nyilvánította így köszöntötte e napot:
„Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek. A zene továbbra is módot
ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az
emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha.”
A zene a káoszból rendet teremt: a ritmusa széttartót egységbe
fogja: a melódia a megszakítottat folytonossá varázsolja: a harmónia
az össze nem illőket összeegyezteti –mondta köszöntőjébe Méri Judit
tanárnő.
Az est nyitányaként a Harmónia Kamarakórus dalcsokrában hallhattuk
Somorjai József: Üzenet a Kék Bolygónak című művét:
Mindig kék és mindig zöld és mindig szép a Föld. Mindig kék és
mindig zöld és mindig szép legyen a Föld.
Az est során a zongora tanszakos tanulók játékában
gyönyörködhettünk. Méri Judit tanárnő minden zeneszerzőről rövid
ismertetőt tartott a hallgatóságnak és így szinte észrevétlenül
ráhangolódtunk a hallható darabra. A kis művészek keze nyomán
hallhattuk Hans-Günter Heumann 3 hangos darabját, Fantóné Kassai
Mária gyerekeknek írt két műve is felcsendült ezen a délutánon.
Egyéni és négykezes játékok váltották egymást. Hallhattuk a Délibáb
citerazenekart, akik moldvai dallamokat játszottak és énekeltek.
Csengő hangjuk hallatán azt kívántuk, még ne érjen véget a
dalcsokruk, tovább játszanak a citerán.
Felcsendült Neefe: Allegrettoja,,valamint Bach:: Solfeggioja, mely a
zenei világnap záró száma volt.
Az est meglepetéssel zárult, a Délibáb citerazenekar Méri Judit
tanárnővel egy vidám kánont adott elő, mely nagy sikert aratott.
Öröm volt nézni a kis előadó művészeket, akik jól felkészültek és
igyekeztek tudásukkal elkápráztatni a hallgatóságot. Ezen az estén
is bebizonyították a szereplő gyerekek, hogy a zenetanulással különb
emberekké válnak, mert a zene olyan gyönyörűséget vált ki, amely
nélkül az ember képtelen meglenni. Bár az arcukra az izgalom piros
pírt csalt, de az előadás végére a hálás közönség tapsa mindig
mosolyra vidította a szereplő gyerekeket.
Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész azt kívánta, hogy ezen a napon
minél több helyen, több hangszeren szólaljon meg a zene, melyet a
kamarakórus tagjainak, a zeneiskolásoknak és felkészítő tanáraiknak
köszönhetően elmondhatjuk városunkban ez megvalósult.
Jó, hogy van egy nap, melyet csak a zenének szentelhetünk. Kívánom,
hogy ne csak egy nap legyen egy évben, de minden nap énekeljünk,
hallgassunk zenét, hallgattassunk értékes zenét tanítványainkkal,
mert:
„ Minden kimunkált zene megtalálhatja a közönségét. ”
/Pátkai Rozina /
|
