Szállj költemény…

Szállj költemény, szólj költemény
mindenkihez külön-külön,
hogy élünk ám és van remény, -
van idő, csipjük csak fülön.

József Attila versében megfogalmazta mindazt, amit a versekről, a költők által írt alkotásokról nekünk, hallgatóknak tudni kell.
Juhász Gyula azt mondta: "A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot."  
Juhász Gyula gondolatát mi hallgatók is bizonyíthattuk április 26-án a Petőfi Művelődési Ház nagytermében, ahol iskolánk alsó tagozatos tanulói a költészet napja alkalmából rendezett verssel a költészetért délelőttön vettek részt. Joggal kérdezhetjük: mi a költészet? Rachel Gibson szerint: A költészet az emberiség lelki tápláléka. Mindig éreztük e lelki táplálék fontosságát, de napjainkban elmondhatjuk, hogy egyre nagyobb szükség van rá.
"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek a létfenntartáshoz, de a költészet, a szépség, a romantika, a szerelem: ezek azok, amikért érdemes élni." /Holt költők társasága c. film/
1964 óta április 11. a költészet napja. Minden évben tanítványaink nagy izgalommal készülnek az eseményre. Egyre nagyobb értéknek kell tekintenünk, ha tanítványaink az iskolai feladataikon, elfoglaltságaikon túl, a modern kor kísértései mellett időt szentelnek arra, hogy megtanuljanak egy verset. Kitartás, türelem kell ahhoz, hogy a kiválasztott verset a színpadon is el tudják mondani – hangzott Barta Judit tanító néni köszöntőjében.
Minden tanulónk egy-egy verset tanult, melyet az osztályválogatót követően a győztesek ezen a délelőttön szavaltak el. Volt itt humor, mely megnevette a közönséget, de hallhattuk a vágyaikat, melybe beleszőtték mi mindent szeretnének elérni, megvalósítani mikorra nagyok lesznek. A szavalók egyéniségükhöz megfelelő verseket választottak. A kisebbek körében igen népszerű volt Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Gazdag Erzsi, Csukás István, Kányádi Sándor egy-egy kedves, humoros verse, míg a nagyobbak már a nyelvgyötrőkkel, hosszabb, terjedelmesebb versekkel bűvölték el a hallgatóságot. A szavalók a színpadra varázsolták a tavaszt, hallottuk a gyöngyvirág csilingelését, a tavaszi zsongást, a méhek szorgos munkáját. 36 előadótól 36 szavalatot hallhattunk. Tudjuk, hogy aki verset tanul az fejleszti a memóriáját, és általa a lelke is gyarapszik tőle.  Minden színpadon szereplőnek egy csodát kellett nyújtani, melyet a hálás közönség tapssal jutalmazott. „A próza a mesélés, a nyelv teste, vagy vérkeringése, míg a vers a nyelv lelke és idegrendszere.” /Szabó T. Anna/
Minden évben hagyomány, hogy a versek sorát egy mozgásos, megzenésített vers megtanulásával tesszük érdekesebbé. Edgar Allan Poe azt mondta: A költészet a gondolat és a zene kombinációja. Ezt hivatottként Zelk Zoltán Ákombákom versének megzenésített változatát tanulták meg a gyerekek mozgással kísérve Paulai Andrea és Zsákné Urvölgyi Edina tanító nénik segítségével.
A rendezvény érdekessége volt, hogy ez évben először tanulóink illusztrációkat készítettek az általuk kedvelt versükhöz, melyet a művelődési ház folyosóján minden érdeklődő megtekinthetett. Jó volt látni, ahogy tanítványaink keresték a saját alkotásukat, vagy az osztálytársaik műveit, érdekes volt játszani, vajon melyik versre ismerünk rá a rajzok alapján. Egyik szebb volt, mint a másik, érdekes megoldásokat alkalmaztak a kis művészek, melynek jutalma sem maradt el, hiszen minden alkotó munkájának elismeréseként piros pontot, illetve jeles osztályzatot kapott vizuális kultúra tantárgyból.
A szereplők oklevélben és ajándékban részesültek, hogy mindig emlékezzenek e mai napra, kedvet csináljanak társaiknak, őrizzék meg vágyukat a szavalásra, a vers szeretetére. Jó lenne, ha nemcsak ezen a napon találnánk rá a versekre, hanem az év többi napján is időt szánnánk rá.

Én költő vagyok, de nem kell dicsőség,
ne ünnepelje bennem senki hősét…
Versem azé, ki szívem versbe kérte
és nékem elég a barátság érte.

/József Attila/