Széchenyi István Emléknap

Szeptember 20-án emlékeztek meg iskolánk pedagógusai és diákjai Széchenyi István születésnapjáról. Az iskolánk főbejáratánál lévő Széchenyi István domborművet megkoszorúzták a Diákönkormányzat képviselői, Bató Ilona és Belovainé Miklós Judit igazgatóhelyettesek, Gergely Zoltán polgármester, Csomor János iskolánk nyugalmazott igazgatója, Feke Mónika és Kis-Simonné Goda Éva a Szülői Munkaközösség vezetői, Majkutné Tóth Emma a Deák Ferenc Gimnázium igazgatója valamint a Diákönkormányzat elnöke, Csikós László és Horváth József az Ipartestület vezetői.
Iskolánk gyermekszervezete hagyományos módon ebben a tanévben is meghirdette 5-8. évfolyamos tanulók számára a plakát- és makett készítő versenyt „gr. Széchenyi István élete és gyakorlati tevékenysége” címmel. A diákok munkáiból az iskola aulájában kiállítást rendeztek. Gratulálunk a szép alkotásokhoz!

Díjazottak:       

Plakátkészítő verseny eredménye

1.    Ballagó Dorina 8.b

2.    Kácsor Karina és Banka Tímea 6.a

3.    Ördög Petra és Gyóni Petra 6.a

Elismerő oklevelet kapott Major Kinga és Juhász Maja 5.c.

Makettkészítő verseny eredménye

1.    Soós Kinga 7.a

1.    Kis-Simon Csilla és Mezei Virág 8.a

  A „Kiművelt emberfők sokaságában rejlik a nemzet igazi ereje” című ünnepi beszédíró pályázat is meghirdetésre került a 7-8. évfolyamos diákok körében.

 Beszédíró pályázat eredménye

1.    Horváth Ákos 8.a

2.    Tűzkő Csenge 8.a

3.    Major Anikó Anna 8.a

Elismerő oklevelet kapott Kerekes Kármen 7.a.

 A nyertes mű

 Tisztelt jelenlévők, kedves tanáraim, diáktársaim!

 Azért gyűltünk ma össze, hogy megünnepeljük iskolánk névadója, Széchenyi István születésének 225. évfordulóját.
A legnagyobb magyar. Így említjük meg napjainkban őt. Ezt mondta róla későbbi politikai ellenfele, Kossuth: „polgári erényben nagy férfiak, minő például az, kit én, nem gyáva hizelgésből, hanem meggyőződésből, a’ magyarok legnagyobbikának szoktam nevezni.” De miért szolgált rá erre a megtisztelő névre? Mert eszméi örökérvényűek. Mert rengeteget tett a hazáért, az élet minden terén nagyot alkotott, sőt, sokak szerint ő az, aki a modern Magyarország alapköveit lerakta. De mégis, az ő tettei, alkotásai nélkül, a magyar nemzet nem lenne az, ami.
Bécsben született 1791. szeptember 21-én. Tudását szorgalma és precíz tanulása alapozta meg. Fiatal korában katonáskodott, és rengeteget utazott. Tapasztalatait később hasznosítani tudta. Az utazásai során azt látta, hogy Magyarország elmaradott, s elhatározta, hogy tenni fog a változások érdekében.
Először a lóversenyt honosította meg hazánkban. Később első, a Lovakrul címet kapó röpiratában foglalkozott a lovakkal és a lóverseny nemes sportágával. Talán legnagyobb érdeme a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, amelynek érdekében feláldozta egyévi jövedelmét. 60000 Ft-ot ajánlott fel, de befektetése sokszorosan megtérült. Ezt vallotta: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma… Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat satöbbi teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja.” Ezért alakult meg az Akadémia. Ezért áldozta saját keresetét. A Lánchíd pedig az ő nevét viseli, nem véletlenül… Ez volt az első állandó összeköttetés Pest és Buda között. Széchenyi lánchíd… Csak egy a rengeteg utca, tér, középület közül, mely az ő nevét viseli. Ez is mutatja nagyságát. Hisz ő volt a legnagyobb… Irodalmi tevékenysége is szembetűnő. Leghíresebb művei: Hitel, Világ, Stádium. E három művével is csak segítette hazája, hazánk fellendülését. A balatoni gőzhajózást és a Nemzeti Kaszinót is neki köszönhetjük. Köszönjük hát meg neki! Ha személyesen meg tudnánk tenni, nagyon sokáig kellene hálálkodnunk.
Széchenyi István neve még ma is sokat jelent. A felgyorsult világban is becsülendőek az ő eszméi, gondolatai, mert mint említettem, azok örökérvényűek. Ha kicsit is úgy gondolkodunk, mint ő, a magyar nemzet sokat nyerhet. Ma is szükségünk van szellemi hagyatékára. Jobban, mint gondolnánk. Széchenyi azt mondta: „Egyesült erővel iparkodjunk azon, hogy Magyarországon egy ember se legyen kenyér és ruházat nélkül, födél és szakismeret nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.” Jó volna egy ilyen országban élni.

Horváth Ákos