„Minden élet kő egy épületben…”

- Megemlékezés iskolánk névadójáról -

222 éve született iskolánk névadója Széchenyi István. Rá emlékeztünk koszorúzási ünnepségünkkel. A tavalyi évben elkészült domborműve, mely méltó lett a nagy magyar emlékeihez.

A kősziklákat mindig irigyeltem,
kik állnak büszkén, mozdulatlanul,
állják a villámot, ha rájok sujt,
s a harmat csöppjét, ha fejökre hull…
Kőszikla, min a csákány eltörik.
Ó, de belül fáj keménynek lenni!

/Reményik Sándor: Sziklák/

Szikla volt ő korában, tetteivel, emberségével, a ránk hagyott alkotásaival, mint ahogy Reményik Sándor versében megírta. Különös volt ez az ünnepség, hiszen áthatotta Széchenyi szellemisége a felhangzott imádsága és a Millenniumi óda szívhez szóló dallama magával ragadta a jelenlévőket, melyet fokozott a nyertes ünnepi beszédíró pályázat felolvasása.

Ez évben iskolánk gyermekszervezete a hagyományt folytatva gróf Széchenyi István születésnapja alkalmából „Kiművelt emberfők sokaságában rejlik a nemzet igazi ereje” címmel ünnepi beszédíró pályázatot hirdetett 7-8. osztályos tanulók részére. A beérkezett pályázatokat a magyar irodalom és nyelvtan tantárgyakat tanító pedagógusok közössége és iskolánk gyermekszervezetének képviselői bírálták el.

A formai és tartalmi követelményeket legjobban kialakító tanulók a tantárgyi dicséret mellett a gyermekszervezettől tárgyi jutalomban és emléklapban részesültek. Az igényes, Széchenyi István szellemiségével azonosuló, a mai kor gyermekének követendő példát adó pályázatok közül a nyertes ünnepi beszédet Szerző Natália 8. c osztályos tanuló készítette, melyhez gratulálunk, és az olvasókkal szeretnénk megosztani a nyertes pályázatot, mely iskolánk koszorúzási ünnepségén hangzott el.

Kedves tanárok és diáktársaim!

A mai napon egy olyan emberre emlékezünk, akire méltán lehet büszke az egész iskola, a város és az ország is. Ha azt mondom a legnagyobb magyar, ha azt mondom az új Magyarország megteremtője, ha azt mondom, Duna szabályozás, gőzhajózás, lóversenyzés, Ti azt mondjátok: Széchenyi István! Igen!

Hiszen már 1. osztálytól kedve tanulhattunk, hallhattunk munkásságáról. Széchenyi István, iskolánk névadója, aki 1791. szeptember 21-én született, bár nem koptatta az iskola padjait, de magántanulóként is példát vehetünk tanulmányi eredményeiről. Helyt állt a híres, hírhedt győri csatában is. De nem csak katonának volt jó, Magyarország életébe új színt hozott. A lóversennyel, a nemzeti kaszinóval a szórakozást, a Duna szabályozásával és a gőzhajózással pedig a közlekedést tette színesebbé. Oszlopos tagja volt az első magyar független felelős minisztériumnak. Batthyány Lajos miniszterelnök felkérésére elvállalta a közlekedési és közmunkaügyi miniszteri posztot. Mivel élete folyamán nagyon sok munkát fektetett Magyarország közlekedésének reformálásába, ez a poszt nem jelentett szokatlan feladatot számára, nagy energiával és lelkesen dolgozott hazánk fejlődéséért.

Bármilyen hihetetlen, mikor egy híres emberről beszélünk, a család ugyanolyan fontos volt számára, mint minden átlagos ember életében. Főúri családból származott, édesapja gróf Széchényi Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, édesanyja Festetics Julianna grófnő volt. Felnőtté válása után ő is családot alapított feleségével, Seilern Crescence osztrák grófnővel, akivel két gyermeket neveltek.

Amit nem lehet sem az iskolában, sem magántanulóként megtanulni, az az emberség, önzetlenség, segítőkészség és hivatástudat. Gróf Széchenyi István ezeket az érzéseket is ismerte. Jól példázza, hogy egy évi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására.

Számtalan dolgot lehetne még róla mesélni. Ha azt mondom óbudai hajógyár, téli kikötő, bankok, gyárak alapítója. Ha azt mondom Duna, Tisza-csatorna, Lánchíd, és ismét mondhatjátok, Széchenyi István.

A mai nap nemcsak mi ünnepeljük névadónk születésnapját, hanem más ismert intézmények is, amelyek ugyanolyan méltósággal viselik ezt a nevet. Az ő szavait idézem: „Tiszteld a múltad, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

Ő ma már nekünk csak példakép, de lehet, hogy köztünk is járnak olyan emberek, akik szebbé próbálják tenni értünk ezt az országot, és most tisztelettel adózzunk ezek előtt az emberek és gróf Széchenyi István előtt is az ő szavaival: „Sokan azt gondolják: Magyarország VOLT: én azt szeretném hinni: lesz!”

Minden élet kő egy épületben.
Minden élet hang egy
tenger által mormolt dalban,
sorsokból szőtt óriási szőnyeg,
Isten szőtte óriási dallam.

/Selmeczi György: Millenniumi óda/